20-dik életév-40-dik önálló tárlatom: ehhez nem kell külön kommentár. Székesfehérváron, a Szabadművelődés Házának Kondor Béla termében nyílt meg 2019 február 14-én a Színek az évből címmel a 40-dik önálló tárlatom. A magyar és az egyetemes képzőművészet történetben- ilyen fiatalon, 20 évesen- elsőként sikerült megvalósítanom ilyen számú és színvonalú önálló kiállítást. A tárlatomon az érdeklődők mintegy 35 festményemet tekinthették meg. Legfőképpen a szakrális, a balatoni és a toszkán táj, valamint a magyar történelem eseményei, eseményformáló személyiségei ihlették a kiállított alkotásaimat.
A telt házas megnyitón(mintegy 60-80 fő előtt) Dr. Cser-Palkovics András,Székesfehérvár MJV polgármestere mondott köszöntőt.A képek által kiváltott benyomásait,érzéseit osztotta meg a hallgatósággal.
-Felmerült bennem,a bibliai jelenteket látván,egyfajta lelki nyugalom.Az élet nagyon is nyugodt tud lenni,ha ezt meg tudjuk élni.Ha figyelünk arra az Igére,ami mégis csak a legfontosabb kellene,hogy legyen a mi földi életünk során is, hogy egyszer egy nagyon szép,napos és nyugodt helyre kerülhessünk.Mutatják,hogy a világ nagyon színes,szép hely.A rohanás közepette, a problémák és a nehézségek mellett érdemes észrevenni:mennyire jó dolog élni.
A polgármesteri köszöntő után Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész a következő gondolatait tárta a szép számú közönség elé.
Tisztelt Hölgyeim
és Uraim, Kedves Művészetbarátok!
„Isten: első és utolsó metaforánk!” – írta
Székesfehérvár nagy költőjének, Pilinszky Jánosnak ajánlott versében Utassy
József. Pedig a ma arcképével is közénk hozott ifjabb koszorús sokat hadakozott
az Úrral, ahogy csak az küzdhet, aki igazán rátalál. Aki tudja, kivel és miért
viaskodik. Őt árvasága, kényszerű szilenciuma, fia korai halála és évtizedekig
tartó súlyos betegsége tette lázadóvá, egészen a békeajándékig, Betlehem csillaga című drámájáig. Ám,
ahogy József Attila, Utassy is mindvégig megőrizte magában a teremtett világ
csodáira rácsodálkozó gyermeket, a játékos derűt. Ami, egyfajta rejtőzködő
hitként, átemel a nehézségeken, erőt ad a legnehezebb pillanatokban. S csak az
igazi művész sajátja. Ez munkált ötletes szavai mögött, melyekkel a végleg
befogadó falu, Rédics plébánosa, Zoltán atya „Dicsértessék” köszöntését
fogadta: „Rédicsért essék!”
Hite teljesebb megélése mellett ez, a
világ csodáira nyíló tekintet, és játékos derű a meghatározó Vollein Ferenc
művészetében is. Nem véletlen, hogy korábbi tárlata, melynek anyaga az
Árpád-fürdőben is látható volt, a műveit összefogó albumhoz hasonlóan a Tündérország, a mostani pedig a Színek az égből címet kapta. Mert az ő
képein is Isten minden, az első és az utolsó motívum, őt dicséri – mint egy-egy
röpke, halk ima – minden ecsetvonás, és míg a lélek imperatívusza vezeti kezét,
jó úton halad. A nagy balatoni szakrális festők: Egry József, Udvardi Erzsébet,
Somogyi Győző útján. Noha ő még, fiatal, 20 esztendős korából fakadóan ennek
elején jár, elért eredményei már mérföldekre, évtizedekre előremutatnak,
tekintve ösztöndíjait, a Ferenc pápával való találkozást, és hogy Szent Márton megkereszteli édesanyját
című alkotása immár a Vatikán képtárának gyűjteményét gazdagítja. Az ifjú
művész megbecsülésének jele az is, hogy Szent
István és Szent Imre portréja az
aszófői templomban nyertek méltó elhelyezést, hirdetve apa és fiú, két nemzeti
szentünk dicsőségét, ékesítve az Isten házát és a hívek örömére, szeretetére is
szolgálva.
Elhivatottságán túl dicséretes szorgalmát,
örvendetes termékenységét is jelzi, hogy a mai, immár 40. önálló kiállításán
látható művek nagy része az elmúlt két és fél esztendőben, az említett összegző
kiadvány megjelenését követően született. S hol lett volna megfelelőbb hely
megülni bemutatásuk és az alkotói születésnap kettős ünnepét, mint
Székesfehérváron, ahová szoros családi-rokoni szálak fűzik, ahol a minőségi
művészet mindenkori pártolása, a műértő és –kedvelő polgárok mellett a gazdag
hagyomány is védjegy. A monumentális Aba-Novák pannó, Áron Nagy Lajos, Fehér
László városában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ferenc szakrális alkotásai jóval többek,
mint egy hittel élő fiatalember tanúságtételei, saját belső világát tárja fel
bennük. Érdemes figyelni a témaválasztást, a gesztusokat, a részleteket is.
Mert itt nemcsak jelentést, jelentőséget nyer minden. S a keresztény jelképiség
éppúgy megjelenik a nagy példakép, Giotto hatására született Menekülés Egyiptomba, vagy Madonna kis Jézussal, libával és
gyümölcsfákkal képeken, mint a roma színszimbolika a nehéz társadalmi
helyzetet, a korán kényszerútra terelt személyes sorsot a test, az anyaság
szépségével, a születés csodájával oldó Cigány
Madonnán.
A fiatal művész gyakran és érezhetően
szívesen nyúl témaként a szentek életéhez is. Különösen az Árpád-háziakhoz,
mint említett aszófői munkái igazolják, ami a történeti érdeklődés mellett
nemzeti nagyjaink megbecsülésének is jele. De éppígy megérintette Szent Kristóf
legendája, akit hiába próbáltak elcsábítani a börtönben hozzá küldött
szolgálólányok, vagy éppen az Assisi története az egyiptomi szultánnal, vagy a
gubbiói farkassal, nála – élve a művészi szabadsággal – farkasokkal. Az ifjú
festő alaposságát és szerteágazó érdeklődését tükrözi, hogy a „könyvek könyve”
zsidó történelemhez kapcsolódó passzusaitól a szokások, a hagyományok, az
ünnepek, a nép mindennapi élete irányába lépett tovább. Erős jelképiségű
zsánerei: a Generációk, a Zsidó férfi Talmuddal és a Mulatozó zsidó férfiak egy ilyen
jellegű, tervezett ciklus első értékes darabjai.
Ferenc számára gyermekkorától
kimeríthetetlen élményforrás a Balaton, így nem véletlen, hogy a tó, a mi
kisded tengerünk, melyhez badacsonyi házukban lévő műterméből gyorsan eljuthat,
festészetében is központi helyet kapott. Ahogy Egry Józsefet, őt is rabul
ejtette a vízi fényjáték, s az ifjú művészt ugyancsak foglalkoztatja a tavi
emberek élete, dolgos hétköznapjaik, amint a Halászfiúk a reggeli fényben vagy a Hazafelé bizonyítja. Hogy a legjobbaktól eltanult megoldásokat is
kiválóan tudja saját művészetében alkalmazni, jól látható a Somogyi Győző
hatását mutató, noha egyénített, más színekkel, motívumokkal vászonra vitt Káli-medence a reggeli fényben című
képen, a tárlat egyik legjobb alkotásán. De az isteni fénnyel elárasztott, s
ezáltal konkrétságából kiemelt táj mellett annak történelme, kultúrtörténete is
fontos témája. Kétszer is feldolgozta A
vonyarcvashegyi 40 halász legendáját – a korábban született kép az albumban
szerepel –, akik 1729-ben imáiknak köszönhetően menekültek meg egy elsodródó
jégtábláról, míg a Füredi álom az
Anna-bálok hagyományát megteremtő társasági eseményről is tanúskodik, melyen
Kiss Ernő és későbbi felesége, Szentgyörgyi Horváth Anna-Krisztina
megismerkedtek. Kiváló útmutatónak bizonyultak számára Lipták Gábor
összegyűjtött mondái és a balatoni öregektől hallott történetek is. Ezek
alapján eleveníti újra a tihanyi kecskekörmök születésének legendáját, a
hercegkisasszony és a szegény fiú, Helka és Kelén szerelmének meséjét vagy a
tavi tündérek táncát. (A testvérmúzsák közül a tánc gyakran megjelenik a fiatal
művész képein – elég itt csak a Spanyol
táncosnőre vagy A balerina álmára
és A pihenő balerinára utalnunk.) S
amint a Kiss Benedeknek segítő, puttonyos Utassy Józsefet, a szőlőszedő
Dionüszoszt is a Szent György-hegy lankáin véljük látni. Mert Ferenc, ahogy a
györöki Szépkilátónál elálmélkodó Eötvös Károly, Tündérországnak látja, s
kimeríthetetlen kincsű tájnak tudhatja a Balatont és környékét, ahonnan
bármikor témát meríthet, szabadon formálva azt, önmaga és mindannyiunk örömére.
A kedves vidékek közé tartozik immár a
népszerű ligur Cinque Terre és az ifjú alkotó két tanulmányútja óta Toszkána
is, ahol a pannon táj, a szülőföld mását lelte fel. Emellett a latinitás és
reneszánsz szellemét, ami olyannyira ösztönzően hatott, hogy Ferenc egész
sorozatot festett Toszkán táj magyar
ecsettel címmel. Közülük két darab látható itt és említést kell tennünk
firenzei Önarckép…-éről is a Ponte
Vecchioval, az öreg híddal, melyen az aranyművesek házai mellett Cellini szobra
áll. A másik itt kiállított Önarckép…-én
hasonló fiatalos derűvel tekint a világba, kedves állatai között. Nos, e kettős
alkalom, a 20. születésnap és a 40. önálló tárlat ünnepe kapcsán talán nem is
kívánhatunk mást Ferencnek, mint amit a pályája elején álló Utassy József
kívánt önmagának. S ugyan Fehérvár már nem szellemi végvár, hanem erős bástya,
a Balassi-strófa egy röpke pillanatra az énekszerző Wathay Ferencet és az ő
kapcsán Sobor Antalt is megidézheti.
„Csillagok, virágok, kikeleti lányok,
áprilisi
fényes szél,
hogy tündököl minden, suhog, csattog
ingem,
Isten,
engem éltessél,
éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz
itt:
a
szellemi végeknél!”
Szemes Péter szavai és gondolatai után én is elmondtam kis beszédemet a megnyitómon.
-Székesfehérvárra mindig nagy öröm visszatérni.Utoljára,7 éve még megszeppent kisiskolásként álltam itt. Azóta sok minden történt velem. Azonban változatlan maradt nálam a festészet, a színek és a formák iránt érzett rajongásom. Azóta külön színelméletet dolgoztam ki magamnak, és nem érdekelnek a képzőművészeti egyetemeken tanított 19.századi ósdi színelméletek. Én 40-50 tiszta alapszínnel dolgozom, azokat soha nem vegyítem egymással. Azért nem,mert akkor elveszítenék tisztaságukat, élénkségüket. Az alapszíneket csak a fehérrel vegyítem, s így jön létre az a több száz színárnyalat,amelyeket használok. Ha már itt tartunk: az okostojás művészettörténészek kiderítették, hogy Csontváry is ugyanezt a technikát alkalmazta. Csontváry ugyanúgy nem tanulta sehol, mint én, hanem egyszerűen csak alkalmazta. Ezért engem nagyon zavar, ha velem kapcsolatban visszatérően őt emlegetik. (Természetesen nagyon tisztelem Csontváryt, de már nagyon meguntam és zavar, hogy a felületes, autodidakta jóemberek, de néha még a "hozzáértők" is mindig Csontváryt emlegették a festményeimmel összefüggésben. Természetesen képzőművészeti középiskolát végzett festőművészként ismerem Csontváryt életművét, de témáimban, formáimban, színvilágom és technikám kidolgozásában semmi közöm nem volt,és nem is lesz hozzá.)
A bevezetőm után rátértem a legújabb alkotásom, a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című
alkotásom bemutatására, amelyet olaj, kasírozott vászon
technikával készítettem. Itt, a jubileumi tárlatom
megnyitóján került először nyilvános bemutatásra általam, hiszen itt egyúttal
a 20-dik születésnapomat is
megünnepeltük.
Több, mint egy hónapig dolgoztam rajta. Hat
személy is szerepel rajta, köztük a három fő alak: Szent Ferenc, az egyiptomi szultán
és a mohamedán imám, a főpap. Ez az esemény pontosan 800 éve történt, az 5-dik keresztes
hadjárat idején- 1219-ben- Egyiptomban, a szultán udvarában. Erről az
eseményről megemlékezik Szent Bonaventura és Celanói Tamás is, akik Assisi
Szent Ferenc életrajzírói voltak. Sőt ez a jelenet szerepel a Fiorettiben,
Szent Ferenc virágoskertjében, amely a szent egyik legrészletesebb korabeli
életrajza.
Szent Ferenc a nagy találkozón - a hagyomány
szerint- kihívta tűzpróbára az egyiptomi főpapot, az imámot, aki ezt
elhárította, de a szultán is közbelépett, nem erőltette azt. Ledöbbentette
Szent Ferenc elszántsága, hite. A festményemen ezt a nagyjelenetet ábrázolom.
Szent Ferenc hihetetlenül bátor és eltökélt volt, hiszen a találkozójuk előtt a
szultán minden levágott keresztény fejéért egy bizánci aranyat fizetett.
Munkámban rendkívül ügyeltem a szemek, a kezek, az arcok összjátékára. A
mohamedánok ugyan számbeli túlsúlyban vannak a munkámon, de Szent Ferenc
eltökéltsége ellensúlyozza a túlerőt.
Régóta festettem már ilyen nagyjelenetet, a
legutóbb 40 vonyarci halász legendája című volt. A festményemen igyekeztem
visszaadni a mór építészet sajátosságait is, a két boltíven keresztül a Nílus
is látszik.
Giotto de
Bondone óta ezt a nagyjelenetet senki nem festette meg, de nem véletlenül. Ugyanis
Szent Ferenc őszintén akarta a megbékélést a keresztények és a muzulmánok
között, de ebben- főleg a keresztény sereg hangadói- de a pápai legátus sem
igazán támogatta őt. De ez egy ilyen véres háborúban a hadakozóktól nem is volt
igazán elvárható.
Szent Ferenc volt a középkorban az első, aki a
szembenálló két világvallás békéjét, az ökonemisztikus gondolatot teljes
őszinteséggel képviselte. Az egyiptomi szultán, Malek-el -Kamel a Szent
Ferencet feltűnő szívélyességgel fogadta, sőt több napon keresztül is
tárgyaltak- Szent Ferenc életrajzírói szerint. A szultán ugyanis az iszlám békésebb, misztikus,
az úgynevezett szufita irányzatát képviselte.
Sajnos a Szent Ferenc által létrehozott béke a
keresztes seregek és a muszlimok között csak 50 napig tartott, a keresztesek
újból folytatták Damietta egyiptomi erőd ostromát- Szent Ferenc minden
figyelmeztetése ellenére. Ott hatalmas vereséget szenvedtek, közel 6000
keresztény harcos halt meg.
Pedig Szent Ferenc tárgyalásain még az is
felmerült, amennyiben a keresztes seregek visszavonulnak Egyiptomból, abban az
esetben az egyiptomi szultán visszaadja a szent várost, Jeruzsálemet és
Betlehemet is a keresztények kezére.
Hát ennyit a
keresztény-mohamedán megbékélésről, amelynek viszont 800 éve komolyan
felvetődött
a pillanatnyi lehetősége, és nem Szent Ferencen múlott a sikere.
Nagyon, de nagyon érdekes, hogy Szent Ferenc ugyan soha nem töltött be semmilyen hivatalos egyházi pozíciót, tisztséget, de korának vitathatatlanul legnagyobb hatású egyházi személyisége, sőt az akkori keresztény világ szellemi vezére is volt.
Hát ennyit szerettem volna elmondani legújabb munkám keletkezésének történetéről, s tisztelettel kérném Önöket, tekintsék meg festményeimet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Bemutatom a Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt című festményemet
Vollein Ferenc: Assisi Szent Ferenc az egyiptomi szultán előtt
Dr. Cser-Palkovics Andrásnak, Székesfehérvár MJV polgármesterének és Mohai Gábornak, a Kazinczy-és Radnóti-díjas előadóművésznek a társaságában a megnyitó előtt
Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár MJV polgármestere köszönti személyemet és a tárlatomat
Mohai Gábor, Kazinczy és Radnóti-díjas előadóművész verset szaval a megnyitómon
Összeállította és szerkesztette: Vollein Ferenc festőművész 2019 február 17-én, a fényképeket készítette Vollein József szülő, menedzser